20. fejezet

Sziasztok!

ezután kezd a vége felé járni a sztori, na meg durvulni az egész helyzet xĐ

már csak augusztus 10-e után lesz kövi rész, mert nyaralni megyek.

Puszi,

DorCsa

Eltűnt

Jake eltűnt! Eltűnt! Mi a fene ütött belé? Hova a francba ment?

Dühösen mosogattam a konyhában. Az egyik felem aggódott, a másik meg fortyogott, hogy mégis mi a francért tűnt el az a zakkant féleszű?!

-         Bella! – mordult rám apa. – Eltöröd a tányért!

És valóban, már olyan hévvel súroltam, hogy képes lettem volna pár pillanaton belül eltörni.

-         Meglesz Jacob, nyugodj meg – simította meg a hátam, majd bement a nappaliba tévézni.

Kösz, apa, sokat segítettél.

Muszáj leszek felhívni Edward-ot. Pedig most tudom, hogy nem szabadna. A családjával elkezdték keresni a nyomokat, amiket a vámpírok hagyhattak, amikor elrabolták Jesse-t. Természetesen a farkasok is besegítenek, mivel a rezervátum területén csakis ők kutathatják a nyomokat, ide Cullenéket nem engedik be, pláne, hogy most Jake sincs itthon. Pedig ő lenne a fránya alfa! Most meg Sam átvette a helyét, így minden olyan szigorú, és rám sem vigyáz senki. Persze örülök, hogy nincs bébiszitterem, de most apa és Edward együtt háborognak, hogy mi lesz így velem, ki fog rám majd vigyázni, mi lesz, ha megtámadnak. Próbáltam őket nyugtatni, hogy vigyázok magamra, meg minden, de apa rám erőszakolt két paprikaspray-t, és valami áramos kütyüt. Jujj, remélem, a suliban nem veszik észre a sokkolómat, mert akkor nem tudom, mi lenne velem.

A házim már készen volt, a zene most cseppet sem segített a helyzetemen, olvasni sem volt hangulatom, így inkább kimentem a kertbe, és hívtam Sílát. Ő általában képes arra, hogy a jelenlétével megnyugtasson. Plusz Jacobtól kaptam, így részben szép emlék. Csak azért részben. Mert most nagyon haragszom Jacobra. Hogy lehetett ilyen felelőtlen, hogy gondolt egyet, és itt hagyott csapot, papot?

Ááá!

Jacob

San Mateo. Még mindig nem vagyok elég messze. Pedig most már csak buszon érdemes utaznom, itt sokkal könnyebben észrevesznek, ha farkas alakban rohangálok. Emberként senkit sem érdeklek, csak kikerülnek, vagy nekem jönnek. És akkor még magamnak bizonygassam, hogy nem vagyok láthatatlan?

Persze tudom, hogy otthon Holly rám hajtott. De Holly egy rohadt ribanc. Azért, mert most szép, meg minden, attól nem fogom kedvelni. A múltkor is átjött, hogy beszélgessünk. Mintha legalábbis olyannyira jóban lennénk, hogy bármikor beugorhatna hozzánk. Nevetségesen viselkedik.

Akkor is ez voltam, amikor a tengerparton összetalálkoztam vele, utána meg Bellával. Látni kellett volna Bells szemeit. Komolyan mondom, azokkal ölni lehetne!

Bár nem is csodálom. Régen Bella szebb volt, mint Holly. Egyszer azt mondta, Holly az egyetlen, akit szépségben talán le tud körözni. Gondolom most meg minden önbizalma elszállt. Pedig nem nagy cucc Holly sem. Attól hogy szép… az nem ér semmit, ha nem jó a személyisége.  Bella nekem sokkal szebb.

Miket beszélek?!

Ők most épp Edwarddal nyáladdzanak valahol, és cseppet sem érdeklem őket. Semmi értelme ilyen hülyeségeken agyalnom. Úgysem megyek vissza oda többé!

Többé már nem szeretem őt…

Edward

Szagot fogtunk.

Olyan ismerős volt… szinte biztosra mondtam volna, hogy ez Emily illata, ha nem tudnám, hogy ő rég halott. És még mindig szeretem őt…

Bellát viszont nagyon kedvelem. Hasonlít rá. Lehet, hogy csak ezért vagyok vele?

De ezt senkinek sem szabad megtudnia… nem akarom megbántani őt, csak azért mert túlontúl ragaszkodom Emilyhez. Még jó, hogy csak én olvasok a többiek gondolatában, nem pedig ők az enyémekben. Bár Esme olyan pillantásokat küld felém, mintha tudná az egészet, ami bennem lejátszódik. Közben fejben csak aggódik Belláért. Ezért fürkész engem…

Nekem is hiányzik. De az a baj, hogy amit iránta érzek, az ezredrésze annak, amit Emily iránt annak idején. Így pedig az egész kapcsolatunk értelmét veszti, hacsak nem leszek képes továbblépni. Képesnek kell lennem. Muszáj!

Vettünk a fék között egy éles jobb kanyart, és így egy mérföld után kiértünk az elhagyatott, piszkos partszakaszra.

Mindenki fejében egyszerre ütött fel a gondolat…

Te jó ég… Jesse!

Bella       

Nem hívtam föl. Nem akartam megzavarni. Hülyeség mindenkinek elnyafognom az összes istenverte kínomat.

Másnap elmentem iskolába. Csendben hazajöttem, majd áthívtam Nikit, és tartottunk egy csajos estét. Még sosem járt nálunk. Bár nem nagy szám ahol lakunk…

Sílát rögtön megszerette, így egy órán át csak kutyás simogatott.

Kéredzgetett, hogy most mi ez az egész Edward-dal, meg hogy akkor ez most komoly-e. Én csak ingattam a fejem. Nem voltam biztos a dologban, legalábbis annyira nem, hogy biztosan állítsam azt a tényt, hogy szerelmes vagyok belé. Ezt még kétlem.

Valahogy olyan furcsa… félek, hogy ő is csak pótléknak tart, és Emily-nek hisz, vagy valami. Pedig én nem Emily vagyok, hanem Bella. Bár meg is értem, mivel nagyon fájhatott neki az elvesztése, de azért remélem, hogy ha egyszer túlteszi magár rajta, akkor nem lesznek kétségeim.

-         No és… az a Jacob fiú? – somolygott a szobámban Niki. Végigdőlt az ágyamon, miközben a zeneadó üvöltött.

-         Most épp nincs itthon. Amúgy is van egy csaj, akit kicsi korom óta ismerek, és most ideköltözött. Szerintem az ujjai köré csavarta…

-         Zavar téged? – fordult felém, mire én bólintottam egy kicsit. – Atya gatya!

-         Mi van? – vontam össze a szemöldököm. Valószínű valamit kihagyott az agyam, mert nem igazán értettem az összefüggést.

Niki felült, törökülésbe helyezkedett és lehalkította a tévét háttérzajjá.

Elkezdett faggatni.

-         Mióta ismered?

-         Amióta kinőtt az első szál hajam – feleltem nevetve. Hisz tényleg pelenkás korunk óta ismerjük egymást.

-         Volt köztetek valami valaha?

-         Az számít, hogy tizennégy éves koromig viszonzatlanul bele voltam esve? – emeltem fel a szemöldököm.

-         Számít… - bólintott, én pedig elhúztam a számat.

-         Zavar, hogy ez a csaj rajta csimpaszkodik?

-         Igen… zavar – bólintottam. Őszinte voltam. Komolyan nem tetszett, ahogy Holly Jacob nyakában van, meg szinte rámászik.

-         Oké.

-         Mi oké?

-         Neked tetszik Jacob! Bele vagy esve! – közölte félig kiabálva, mintha ez olyan egyszerű dolog volna.

-         Dehogy! – kiáltottam, és a kezemet magam elé tartva próbáltam a vádak ellen védekezni. Semmi sikerrel.

-         De-de! Féltékeny vagy Hollyra, amiért Jacobbal van. Plusz kiskorod óta bele vagy zúgva.

-         Nem igaz! Tizennégy éves koromtól valósággal rühelltem.

-         Az utálatot és a szerelmet egy hajszálnál is vékonyabb dolog választja el… Már csak azt nem értem, hogy akkor mi a francért vagy Edward-dal. Hisz szerintem Jake is odavan érted.

-         Mi? – fagytam le.

Nem. Neem.

Jacobnak nem kellek.

Niki végül ott aludt nálunk, és hajnalig beszélgettünk. Mindig feljött a fiú téma, meg hogy most épp alakulóban van valakivel a dolog. Eggyel felettünk jár, de Niki szerint nagyon aranyos srác, meg figyelmes meg minden. Azt mondta, majd hétfőn megmutatja, hogy ki az.

Szombaton is nálunk volt, csak az anyukája beadta a tancuccát, mert felhívtuk, hogy nem-e maradhatna nálunk Niki egész hétvégén. Az anyukája belement, és nagyon kedves nő amúgy. Elhozta Niki cuccait, meg bemutatkoztunk egymásnak, csak utána sietett, mivel ő festő művész, és valami kiállítást megy megnézni Port Angelesben.

Aznap Charlie elment reggel dolgozni, így mi meg besétáltunk Forks-ba, és beültünk a moziba. Valami romantikus vígjátékot néztünk, de nekem nagyon tetszett. Bár alig voltunk tízen az egész teremben…

Azután még beültünk a gyorsétterembe, és Niki gyros-tálat evett, én meg pitában kértem a gyrost. Mindig is imádtam a pitát.

Azután hazasétáltunk hozzánk, és kicsit neteztünk meg minden. Szóval csajos nap volt. Este apával közöltem, hogy Niki megint itt alszik, erre ő rendelt két óriáspizzát, így azt ettük meg közösen, miközben meccset néztünk. Niki focirajongó, szóval nem volt baj, én meg elviseltem, hogy sok hülye pasast kell néznem, amint egy bőrgolyó után rohannak eszeveszettül.

Vasárnap együtt megtanulnunk délelőtt, délután pedig jó idő volt, még a nap is sütött, így kifeküdtünk felhajtott szárú gatyákban a kertbe egy pokrócra. Persze Síla ott legyeskedett körülöttünk, meg folyton a képünket nyaldosta, de azért jó volt.

Végig a fejemben motoszkáltak a fiúk, de mivel ott volt Niki, aki nem hagyta, hogy önsajnálati hadjáratot indítsak, így kicsit elterelődött róluk a figyelmem. Egy csajos hétvégének nem az a lényege, hogy fiúkért aggódjunk. Hisz fiúk! Meg kell tudniuk védeni magukat, nem?

-         Jajj, tudod, van az az Eric Saade… - kezdte Niki.

-         Aha, az a barnaszemű pasicsoda – bólogattam mosolyogva. Annak a fiúnak olyan szép szemei vannak… ááh. Bár Jacob szemei szebbek…

-         Oh, hát én egy hónapja kattantam rá… jujj! Anya szerint beteges vagyok, de azt mondta, hogy ha még két hónapig tart a „szerelem”, akkor, ha nagyon jó leszek tanulásban meg takarítok meg minden, akkor lerajzolja nekem!

-         Jó neked, hogy ilyen anyud van… Az enyém meg odavan valahol Floridában a pasijával. Na, jó, én akartam idejönni, de azért hiányzik – húztam el a számat, de rögtön el is vigyorodtam. –Várj!

Beszaladtam, és kihoztam az Eric Saade poszteremet, ami az egyik magazinhoz volt, meg két rajzlapot, alájuk két rajztáblát, meg a rajzeszközöket, majd visszasiettem a kertbe.

-         Próbáljuk meg! – vigyorogtam, és ledobtam a cuccokat.

Niki bólintott, majd maga elé húzta a rajztáblát a lappal, meg válogatott ceruzát, úgy, ahogy én is. Fél óra múlva már nagyban benne voltunk a rajzolásban. Nekem már megvolt a haja, úgy ahogy, és akkor kezdtem éppen a szeme körvonalát. Niki az orrával szenvedett, mert ő az állával kezdte, és úgy haladt felfelé. Nem mondom, hogy nagyon hasonlítottak a rajzaink a poszteren szereplő srácra, de azért ha megerőlteti magát valaki, akkor biztosan felismerné őt.

Estig apa tévézett, meg egyszer elment Billyhez, hogy érdeklődjön kicsit, van-e valami hír akármiről. Este a fülembe súgta, hogy nincs semmi. Kicsit elszontyolodtam, de utána máris mentem fürödni, mert Niki végzett.

Miután fogat is mostam, kiléptem a fürdőszobából, csöngettek. Szaladtam, hogy megnézzem, mégis ki a fene jár itt kilenc óra után.

Igen. Az ajtóban szabályosan lefagytam, Miután kinyitottam, megláttam, hogy Edward áll kint.

-         Te? – kérdeztem, és máris az elnyűtt pizsimet húzogattam.

-         Jesse meghalt – suttogta, majd a hátam mögé nézett.

-         Mi? – hallottam meg Niki hangját. –Jesse… te jó Isten!

-         Ki halt meg? – szaladt oda apa is, majd miután meglátta Edwardot összehúzta a szemét. – Hogy jöttél ide?

-         Sam engedélyt adott –biccentett Edward. – Sajnálom Bella, sietnem kell, holnap iskolában beszélünk. Rendőrfőnök úr, Niki, jó éjszakát, elnézést a zavarásért. – s ezzel elsétált.

Percekig csend volt, majd Niki odajött hozzám, és szorosan öleltük egymást.

Jesse meghalt.

Edward flegma.

Jacob eltűnt.

Mi jön még?

*komit!!!!*