Artisták
*.*Bella*.*
Meglehetősen jól elvoltunk az este folyamán Jacobbal.
Nem olyan jól, mint régen, de azért sokkal jobban. Elvégre az ember nem várhatja el a másiktól, hogy pikk-pakk megbocsásson 3 év után, és minden ugyanúgy menjen, mint ahol abbahagytuk.
Kell még egy kis idő, hogy teljesen megbékéljek a barátságunkkal, és hogy elfelejtsem az a borzalmas 3 évet. Mindenesetre rádöbbentem, hogy nem is utálom én annyira Jacob Blacket…
- Igeen!!! – ordított Jake, akinek ott ültem az ölében. – Sikerült, sikerült, sikerült! – olyan volt, mint egy túlbuzgó 3 éves.
- Mi, mi, mi?? – kissé lemaradtam. A gondolataimmal voltam elfoglalva.
- Három barátnőm van! – vigyorgott büszkén. Mi van? Három barátnője? Hol? Miért nem mondta?
- Hogy mi vaan? – meredtem rá.
- Tudod csajszi… épp GTA-zunk. Vagy rövidtávú memória kiesésed van?
- Ja, jó! Köszi – megnyugodtam, hogy nem a való életben szedett fel három csajt, miközben én az ölében ültem és bambultam.
- Azt hitted, hogy komolyan három csajom van? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.
- Jól van, na! Félreértettem… - nevettem.
- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy tényleg három barátnőm van? – a hangja nagyon komolyan csengett, de a szeme csillogott.
- Azt, hogy egy ribanc vagy! Vagy ami annak megfelel a te nemedben…
- Te meg egy… nem tom mi vagy… - a mondat második felét is komolyan mondta, és ezen én dőltem a röhögéstől. Annyira rázkódtam a nevetéstől, hogy a szék meginogott alattunk, és felborult.
- Ó baszki – szidtam a széket nevetve.
Ott feküdtünk a földön, én félig-meddig Jacobon, a szék pedig eldőlve mellettünk.
A mellkasát ütögettem, mert már fuldokoltam a nevetéstől, pont úgy, mint Jake.
Amikor végre sikerült abbahagynom, feltérdeltem. De Jake még mindig csak nevetett.
Felálltam, Jake két oldalára raktam a lábam, és lehajoltam hozzá.
Erre ő megfogta a két kezemet, közelebb rántott magához, és megcsikizett, mire én ráültem a hasára.
- Nee Jake! – visongtam, és próbáltam megfogni a kezét.
Ő nem válaszolt, hanem rám gördült úgy, hogy én feküdtem a földön, és ő felettem tornyosult. A lábam a dereka köré volt csavarodva.
Esküszöm úgy nézhettünk ki, mint akik mindjárt leteperik egymást.
Jake megfogta a vádlim, és lefejtette a derekáról. A nyaka köré csavarta, és megfogta mind a két kezem.
- Kapaszkodj! – utasított.
- Mit csinálsz?? – kérdeztem, most már fejjel lefelé, mivel felállt.
Erősen szorítottam a kezét, és a lábamat is a nyaka köré kulcsoltam, de nem annyira, hogy az ágyékom nagyon közel kerüljön a fejéhez.
Szerencsém volt, a pólóm nem húzódott fel, mivel úgy nagyjából passzos volt rám, és nem olyan lenge.
Szép lassan kitrappolt velem a nappaliba, hogy megmutasson a szüleinknek.
Éreztem, hogy izzad a kezem, és csúszik.
- Jake, Jake csúszik a kezem! – visítottam ijedten.
Ő erre egyik kezével elengedte az enyémet, és a könyökömnél fogott meg. Én ugyanezt tettem.
Megcsinálta ezt a másik kezemmel is.
Ekkor értünk be a nappaliba, de apáék egyszerűen észre sem vettek… pedig csak a reklám ment.
Jake beállt a TV elé, és akkor feleszméltek, hogy eltakartuk előlük azt a nemzetközileg extrafontosságú pelenkareklámot. Megértem, hogy nemsokára nekik is kell, de azért még nem kéne ezeket nézni. Én sem fogom 20 évesen a temetésemet tervezgetni.
- Jacob! Ne takard a tévét! – szólt rá az apja, amin nekem nevetnem kellett. Valószínű ekkor vették észre, hogy nem csak Jacob van a szobában, hanem én is… csak fejjel lefelé.
- Bella? – kérdezte ámulva apa.
- Nem… a szomszéd néni vagyok! – mondtam.
- Ti képesek vagytok egymáshoz érni? – esett le Billy álla.
- Persze! Ó apa, még nem is mutattam be az új feleségemet – egyik kezével elengedte az enyémet, és végigmutatott rajtam. Én viszont könyörgőn nyúltam a karja felé, mert féltem, hogy leejt.
- Rakj le! Lila a fejem! – mondtam neki, mert tényleg kezdtem lilának érezni a fejemet.
Jake az egyik kezével a derekam alá nyúlt, és megtartotta, amíg a másik kezével segített felhúzni.
Akkor festhettünk ki igazán furán… a lábammal, és a kezeimmel is a nyakába kapaszkodtam, ő pedig a szüleinknek mutogatta a bicepszét.
De a kezem kezdett csúszni a nyakán…
Ő ezt szerencsére észrevette, és megtartotta a derekamat, így teljesen rácsimpaszkodtam a fejére… bár a feje éppen a mellim között landolt, így biztos voltam benne, hogy nem esek le.
- Szép a kilátás… - motyogott nevetve.
- Hogy raksz le? – kérdeztem nevetve, mivel fogalmam sem volt, hogy miképp keveredek le a fejéről.
- Szedd le a lábadat a nyakamról! – mondta.
Én pedig szépen lassan a jobb lábamat leeresztettem, és utána a balt is. Ő pedig végig tartotta a derekamat, hogy le ne tépjem a fejét.
Azután a dereka köré tekertem a lábaimat, de így a feje még inkább a dekoltázsomban landolt.
- Elmehetnétek artistának… - rötyögött rajtunk apa. Igen… tényleg elmennénk artistának. Erotikus artistának.
- Majd megkérdezem a cirkuszban, hogy van-e még hely! – rötyögte Billy is.
- Jó oké! – mondta Jake a dekoltázsomba.
Átölelt, és ezzel megtartott annyira, hogy elmertem engedni a fejét, és a lábaimat is lefejtettem a derekáról. Végül sikeresen leérkeztem a földre, ahol lerogytam, és elkezdtem csókolgatni a padlót.
- Nem baj, ha még maradunk egy darabig? – kérdezte Billy.
- Szerintem a kölykök ellesznek… - vigyorgott apa, mire én szúrósan, összeszűkült tekintettel néztem rá.
- Meddig tart a meccs? – tudakolta Jake.
- Nem tudom, de most vetítik a legizgalmasabb ismétléseket!
- Szóval hajnali 5-ig… - szűrtem le a lényeget.
- Lehet… - tettetett nem tudást Billy.
- Gyere lila fejű kisasszony, visszaviszlek! – szólt Jake, megütögette a hátát.
- Ugarjak rá? – vontam fel a szemöldököm.
- Hozzak kis sámlit? – röhögött apa.
- Megoldom! – nyújtottam rá incselkedve a nyelvemet.
Ráugrottam Jake hátára, csak lehet, hogy nem számított rá, mert majdnem ráestünk a tévére.
De Jake szerencsére nem volt olyan ügyetlen, mint én, és sikerült megtartania magát.
- Gyite paci! – ütöttem rá a fejére.
Erre ő elkezdett nyeríteni…
Olyanok voltunk, mint két 8 éves, vagy még fiatalabb.
Betrappolt a szobámba, velem a hátán, és ott megállt. Én leszálltam róla, és szédelegve megpróbáltam stabilan megállni a lábaimon.
A hajamat a fülem mögé tűrtem, és akkor vettem észre, hogy tiszta kóc…
- Jó a hajad Bella! – nevetett Jake.
- Ugye? – kacsintottam rá, és az ujjaimmal, mint egy ötágú fésűvel megpróbáltam csak úgy saccperkábé rendbe rakni.
- Most mit csináljunk? – hajtotta oldalra a fejét.
- Te vagy a vendég… - passzoltam le a kérdést.
- Köszi… - mondta Jake, és felállította a még mindig a földön heverő széket.
- Kinyomhatod a gépet… de játszhacc is.
- Kinyomom… a sok vezetéstől már így is görcsbe állt az ujjam – nevetett.
- Jajj… az nekem is szokott.
Kikapcsolta a gépet, míg én lehuppantam a matracomra.
Egy idő után ő is odaült mellém, és puszit nyomott az arcomra.
