Előszó
Bár már akkor sem értettem aput, amikor beköltözött a La Pushba.
Bella! Azért nem kell, minden mondatodban a La Push szónak szerepelnie… - dorgáltam magam.
Beraktam az utolsó nadrágomat is a bőröndömbe. Eddig Phoenixben éltem anyuval, de neki most van egy új barátja – még nem házasodtak össze, de tervezik -, Phil. És ő baseball játékos – bár szerintem nem az az őstehetség, de mit is értek én a sporthoz – ezért sokat utazik. Én ezért úgy döntöttem, hogy apához költözök, hadd menjen Phillel anya is.
- Kész vagy szívecském? – kérdezte anya.
- Megyek!
Amikor kiértem a verőfényes napsütésben megláttam anyám arcát. Sírt – mint az elmúlt napokban már általánosan.
Hosszan átölelt, és a hajamat simogatta.
- Ne sírj anya, mert akkor én elkezdek bőgni! – és már bőgtem is. Elég nagy érzelmi tumultus lakozik bennem anya szerint. Szerintem meg könnyen eltörik a mécsesem…
Ezután nagy nehezen megembereltük magunkat.
Phil kocsijával mentünk a reptérre, és ott könnyes búcsút vettünk egymástól.
Végül még könnyeimet törölgetve visszaintettem nekik, és elindultam az új életem felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése