Sziasztok...
Nos hát Emily-vel kapcsolatban még sokáig minden titok lesz, de a fejikben mindig írok egy kicsit az Edward-dal való kapcsolatukról... *selytelmesmosoly*
Jó olvasást!
Vihar
Nos hát Emily-vel kapcsolatban még sokáig minden titok lesz, de a fejikben mindig írok egy kicsit az Edward-dal való kapcsolatukról... *selytelmesmosoly*
Jó olvasást!
Vihar
*.*Bella*.*
Az ég egyre csak dübörgött, és már a villanyt is fel kellett kapcsolnunk, annyira besötétedett. Síla hagyott maga után egy-két sáros foltot, de úgy gondolom, hogy azokat könnyen fel tudom majd takarítani. Elképesztő, hogy a fiúknak mennyi ideig kell magyarázni egy nyomorult példát… komolyan mondom, ez már nagyon… inkább nem is mondok semmit. Én sem vagyok az a pedálgép, hanem inkább órán jegyzem meg a dolgokat. Pláne, ha jó a tanár, és jól magyarázza el, akkor nem kell nagyon sokat itthon tanulnom. De ők… bár szerintem a felét mindössze elhülyéskedték, attól még felbaszták az agyam a rengeteg értetlenkedésükkel.
- Na, szóval akkor ezt… én… így… totál nem vágom! - tört ki újból röhögésben Jake.
- Hozzak szeletelőkést? – viccelődtem.
Amikor végeztünk az írásbeli házijainkkal, Jessenek mehetnéke támadt.
- Á… nekem szerintem mennem kéne – utalgatott.
- Öhm… motorral, ilyen időben? – mutattam az egyik ablak felé, amin tisztán látszott, hogy szakad az eső, és néha-néha villámok törik meg a szürke égboltot.
- Szentem apámat idekonferálom, és furgonnal elvisszük a motort – válaszolta.
- Felőlem – hagytam rá.
Pár perc múlva, elköszöntünk, és Jake segített felrakni Jesse apjának platójára a motorját, azután teljesen átázva visszajött a házba.
- Ez jégeső! – mutogatott az ablakba kiáltozva. – Kurva hideg, kurva kemény jégeső!
- Oké, kurvára értem – állítottam le mosolyogva. – Szedek neked valami kurva cuccot – rángattam meg a rajta lévő csurom vizes felsőt.
- Köszi… van valami kaja, kurvára éhes vagyok – folytatta a „minden mondatba rakjuk bele a kurva szót” programot.
- Mindjárt jövök, és kurvagyorsan összerittyentünk valamit, oksa? – nevettem, és elindultam apa szobája felé, mivel az és felsőim nagyvalószínűségben kurvára kicsik lennének rá.
Előszedtem egy sima szürke pólót, és visszasietem a konyhába.
Jacob ott feszített előttem félmeztelenül, és én úgy éreztem, hogy menten elkezd csorogni a nyálam. Az egész felsőteste szépen kockásra kigyúrt volt.
- Nekiestél egy radiátornak, vagy mi? – ütöttem a hasára, és odadobtam neki a pólót, utána elfordultam.
- Csakis – röhögött. – Na és, mit rittyentünk?
- Mit szeretnél magadba gyömöszölni erőszakkal?
- Kit, vagy mit? – vette elő a perverz humorát.
- Á értem… szóval homár lettél, és hátulról szereted… - pillantottam a fenekére.
- A humorod ugyanolyan beteges maradt – állapította meg. – De nem vagyok homár!
- Előttem ne legyen titkod… - vigyorogtam rá.
- Akkor te se titkold, hogy Phoenixben belekóstoltál az önkielégítés, és a pornó világába, miután rájöttél, hogy minden pasi disznó!
- Lebuktam! – nyújtottam rá a nyelvem. Nem is tudom, melyikünknek van perverzebb humora… - Na de komolyan, mit főzzünk?
- Pénisz alakú süteményt! – hát… ezen muszáj voltam röhögni, Kétrét görnyedtem, és levegőt kapkodva röhögtem. – Hallottad milyen szépen fogalmaztam? Pénisz…
- Gyönyörűen – ráztam a fejem.
- Milyen szép szó…
- ÁÁÁ! Nee… nem megy el az étvágyad?
- Az én étvágyam elmegy, a te étvágyad megjön… - suttogta a fülembe.
- Biztosan… tudod, hogy mekkora étvágyam van péniszek táján – helyeseltem, és már megint röhögnöm kellett.
- Megetesselek? – vonta fel kajánul az egyik szemöldökét.
- Persze – vettem fel komoly pókerarcot. Jake viszont olyan meglepett fejet vágott, hogy csak, na. Valószínű elhitte… ekkora barmot.
- Komolyan? – lépett közelebb. Próbáltam elnyomni a szám szélében lévő kis vigyort.
- Aha… - suttogtam. Hosszú csönd következett, és akkor kitört belőlem a nevetés – Neem! Dehogy! Bevetted?
- Nem! Csak gyakoroltam a színjátszást – szegte fel a fejét, és úgy nézett ki, mint egy hősies lovag…
- Pedig én komolyan gondoltam… - szivattam megint suttogva, hátha mégis elhiszi.
- Nem etetsz be kiscsaj! Kevés vagy te ahhoz! Inkább főzzünk – fordult a tűzhely felé.
Ezután félretettük a perverz humorunkat, és nekiláttunk főzni. A hűtőben találtam fagyasztott meggyet, és hajszárítóval kiolvasztottam, hogy gyorsabban menjen. Azután egymásra fröcskölve a meggyet kimagvaltuk Jacobbal, és meggylevest készítettünk belőle.
Volt még a hűtőben csirkemell, azt pedig befűszereztem, és beraktam sülni.
*.*Edward*.*
A vihar csak úgy tombolt. Én pedig felvettem a fejhallgatómat, hogy zenét hallgassak, s ne a családtagjaim aggódód kérdéseit. Nem nyomta el teljesen a hangokat a fejemben, de tompította.
Elindítottam a lejátszót, de amint felcsendült az első három hang, már tudtam, hogy ez volt a legrosszabb dolog, amit a mostani idegállapotomban tehettem.
Az Ő zenéje szólt… az Ő kedvence.
Letéptem a fejemről a fejhallgatót, és nekivágtam a szekrénynek. A lejátszóra pedig rávágtam az öklömmel úgy, hogy a polc alatta is kétrét tört.
- Edward?! – halottam meg húgom, Alice csilingelő aggódását szóban. A gondolatokat most valahogy sikerült kizárnom.
- Hagyj békén Alice! – szűrtem a fogaim közt, de a kis kobold már az ajtómban is termett.
A düh, megbánás, és igen… valahogy a gyász is teljesen eluralkodott bennem.
Belerúgtam a kanapéba, és az ablakhoz fordultam. Nyitva volt.
Tökéletesen kínálkozó alkalom, hacsak húgocskám nem látta előre. De nem tette az ellen semmit, amikor kiugrottam. Bár lehetséges, hogy egyszerűen megsajnált… a legrosszabb dolog, amit tehetett, de a leg kézenfekvőbb is. Mit is tehetne ellenem.
Az is nagy fejlődés, hogy két hónapig képes voltam elhessegetni a gondolatát. Most viszont mind a két hónapi a nyakamba zúdult. Most sokkal jobban fájt, mint bármikor máskor.
A „szívem” helye valósággal égett. Ez a vámpíroknál szinte lehetetlen, de én mégis ezt éreztem. Olyan volt, mint emlékeim szerint az átváltozás. Fájdalmas, és nem tudsz egymagad semmit tenni ellene. Csak hagyod, hogy eluralkodjon a testeden, és várod, hogy vége legyen.
És én vártam… de már több éve vártam, hogy ez az egész elmúljon.
„Újból a gimnázium második éve… Már nem is számláltam, hogy hányszor jártam ki. Monoton beültünk reggel a szürke Volvómba a testvéreimmel… legalábbis a fogadott testvéreimmel. Semmi izgatottság nem volt bennem. Igaz, ez másik város. De a gimnázium második éve mindenhol ugyanolyan.
Pár perc múlva leparkoltunk a gimi parkolójában. Kiszálltunk az autóból, s nekem máris megütötte a fülemet a rengeteg kavargó gondolat. Érősen koncentráltam, miközben az épületbe mentünk. Koncentráltam, hogy kizárjam a zavaró hangokat.
Első óra matematika. Semmiben sem különbözött számomra a többitől. Ugyanolyan unalmas tantárgy, és mindenhol ugyanúgy tanítják. Semmi változatosság. Arra pedig végképp várhatok, hogy valami nagydolgot feltaláljanak az emberek, ami még nekem is új lenne, és érdekes. Akkor talán vinnének egy kis színt az életembe.
Leültem a helyemre, úgy ahogy a többi diák is. A tanév első napja volt. De semmi különlegesre nem számítottam.
Amíg nem a terembe egy ismeretlen lány be nem lépett.
- Nem… a tesi teremben! – válaszolta az egyik szemtelen kuncogva.
- Bunkó – szűrte a fogai közül a lány, és elsétált. Szőke, hosszú fürtjei szabadok lengtek az arca két oldalán. Igéző kék szemei a nyüzsgő tantermet kutatták, egy üres asztal után.
Lehajtottam a fejemet, és a gondolataiban kezdtem kutakodni. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de legalább valaki új ember gondolkodásmódját tanulmányozhatom.
- Elnézést… szabad lenne ez a hely? – mutatott félénken a mellettem lévő üres székre.
- Nyugodtan – bólintottam mosolyogva.
Ha a közelemben van, úgy még inkább hallanom kéne a gondolatait… De nem hallottam semmit. Pedig koncentráltam. S végül már minden gondolatot beengedtem az elmémbe, de az övé nem volt sehol.
- Valami baj van? – kérdezte. Biztosan valami furcsa arckifejezést vágtam…
- Semmi… - vettem fel a pókerarcot. – Jajj… milyen udvariatlan vagyok! Edward Cullen – biccentettem felé. A kezemet célszerűtlen lett volna odanyújtanom. Lévén olyan hatást kelt, mintha az ember egy jeges beszélő márványszoborral rázna kezet.
- Emily Cabot – mosolygott rám. Elbűvölő volt a mosolya…”
Vámpírsebességgel futottam. Az eső nem zavart…
Nem akartam gondolni semmire.
Nem akartam gondolni Őrá…
*.*Bella*.*
Halottam, amint apa autója leparkol a házunk előtt.
Utána pedig minden bizonnyal beállt a garázsba, mert csak 10 perccel később érkezett be a házba.
- Bells? – kiáltott.
- Itt vagyok apu! – mondtam, miközben az étellel megpakolt edényeket rakosgattam az asztalra Jacob társaságában.
- Hello Charlie – köszönt Jake is, miközben leült.
- Oh… szia Jake – mondta apa, amikor beért a konyhába. Arcon pusziltam, és én is leültem.
Együtt megvacsoráztunk, és közben szinte teljesen elállt az eső is. Az ég dörgései megszűntek, bár a sötétség megmaradt, mivel már hétóra tájt volt az idő.
Apa viszont nem akarta hazaengedni Jacobot motorral a sötétben ilyen csúszós úton, szóval inkább hazaszállította az autójával.
- A kutyát engedd ki Bella! – figyelmeztetett Jacob. Ó! A kutya… tényleg. El is felejtkeztem róla.
Elköszönte tőle egy integetés kíséretében, és elmentem megkeresni Sílát.
- Kutyulim! Hol vaagy? – gügyögtem hangosan a házban bolyongva.
Végül a fürdőszobában találtam rá, a vécé előtt feküdt szétterülve.
- Hát… te is fura dolgokhoz vonzódsz – méregettem a vécét, s a karjaimba kaptam a csöppséget. Kivittem a hátsó udvarba, és belefektettem a kosarába. Még adtam neki friss vizet, és száraztápot, mielőtt bezártam volna a hátsó ajtót.
Visszamentem a fürdőbe, hogy megfürödjek.
Utána belebújtam a pandamacis pizsamámba, és fogat mostam.
A képernyőn rögtön felismertem Colin Firth-t. Rákerestem a teletext-en. Könnyed erkölcsök volt a film címe. Nem sokkal maradtam le a kezdésről.
Azután apa is visszatért, és együtt moziztunk. A filmezést együtt nagyon jól tudtuk művelni, de nagyon sok más dolgot nem igazán.
Hát én ott behaltam, amikor Larita ráült Pipacsra, a kiskutyára. Az meg mentem meghalt.
Este fél tíz felé lett vége, utána elköszöntünk egymástól, és én bedőltem az ágyamba. Elővettem az mp5-ös lejátszómat, és bekapcsoltam a zenét. Rögtön felcsendült Rihanna hangja. A szám a „Rihanna feat Eminem – Love the way you lie” volt. Mostanság az egyik kedvencem.
Az mp5-ömet 2009 környékén vettem a saját zsebpénzemből. Mondanom sem kell, teljesen lenullázott. Ha volt pénzem, akkor mindig találtam olyan dolgot, amire költhettem. Új könyv, új Pc játék, új akármi. Nem voltam túlzottan az a gyűjtögetős típus.
Meghallgattam körülbelül tíz számot, utána pedig a telefonomra néztem. 22:48. Általában ilyenkor kapcsoltam ki, és próbáltam elaludni. Most is úgy tettem. A lejátszót az ágyam alá raktam, és a másik oldalamra fordultam.
Alig kellett húsz perc, mire elnyomott az álom.
2 megjegyzés:
Szia!Nagyon jó lett,"pénisz alaku süti"hát ezen nevettem,várom a kövit puszi niki
szia ez szuper
gratula
puszy
Megjegyzés küldése